Két és fél hét van hátra az indulásig. Még rengeteg dolgom van, és még rengeteg program van hátra. Ma esküvői buliba megyünk, holnap felmegyünk a Bükkbe, a kis "mézeskalács házunkba". Hétfőn hazajövünk, kedd, szerda ügyintézés a gyerekkel. Jövő szombaton AlfaCity Komáromban a Monostori Erődben. Vasárnap délutánra meghívtuk a Barátainkat, grillezünk, dumálunk mielőtt elutazok. Aztán még a következő szombaton szülinapi buli, majd pakolás és kedden indulás.
Ma a kertben próbáltam rendet tenni, gyomlálni, átnézni a rossz idő okozta károkat is. Nem tudom fogják e szeretgetni a paradicsomaimat az én szeretteim? :)) Remélem igen... Délután, mivel végre valahára szép lett az idő, úgy gondoltam napozni fogok egy kicsit. Hogy legyen színem mire kimegyek. Feküdtem a nyugágyon, és egyszercsak meghallottam Őket! A Fecskék!! Hát mégis visszatértek! Már aggódtam, mert szerintem már meg kellett volna, hogy érkezzenek. De jött a viharos idő, a hideg. Féltettem Őket. Már egy-két napja mintha hallottam volna a csobogásszerű kis hangjukat, de nem voltam benne biztos. Aztán meghallottam ma. És el is szomorodtam. Alig fogom kedves kis hangjukat hallani. Most aktívak, javítgatják a károkat a lakásukon, aztán mikor hazajövök Juliusban már el lesznek foglalva a gyerekekkel, szeptemberben meg már szinte készülődni fognak a nagy Útra. Mint most én. A legkedvesebb madaraim.
Tavaly békánk is volt a teraszon. Ő is eszembe jutott. Régebben még denevér is lakott a terasz alatt. Nyilván sok új élményem lesz, de nagyon sok mindenről le is maradok itthon...
Ez a bejegyzés még a Pünkösdi hétvégén írodott, de a logikai sorrend azt kívánja, hogy ide kerüljön a Bevezető és az Előkészületek után. Ezért az időbeli tévelygés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése